A Bánkitó Fesztivál idei programjában a civileknek is nagy teret adott a bemutatkozásra. Mi is összedugtuk a fejünket, hogyan mutathatnánk be tevékenységünket a fesztiválozóknak. A tanoda két régebbi és két új önkéntese csatlakozott a csapathoz, valamint két ex-tanodai önkéntes is, akik mostanában inkább a pályázatírásban segítenek be. Összeültünk és pillanatok alatt elkezdtek gyűlni az ötletek, egymás gondolataiból inspirálódva egyre jobb és kiforrottabb programterv állt össze. A fesztivál témája 2028 volt, tehát el kellett képzelnünk, hol fogunk tartani 10 év múlva. Abban biztosak voltunk, hogy játékos módon szeretnénk elmesélni, kik vagyunk és mit csinálunk. Adta magát, hogy: ,,Legyen időutazás!” valamint, hogy: ,,Legyen részvételi, mint a mentortársas!”, és ,,Hasonlítson egy szabadulószoba játékra!” Az első találkozó eredményeképp meg is született a rövid jelentkezési anyagunk:
A Csodaműhely Egyesület egy időutazásra hív, ahol belebújhatsz: egy tanodás diák vagy egy hátrányos helyzetű szülő bőrébe, hogy 2028-tól utazva vissza napjaink felé, megismerd karaktered életútját. A Csodaműhely önkéntesei 2012 óta szerveznek komplex esélyteremtő programokat: tanoda programot gyerekeknek, anyakört anyáknak és babáknak, és egy civil hálót mindenkinek. Kipróbálnátok mások életét? Utazzatok velünk!
A játék kidolgozása
Miután zöld lámpát kaptunk kaptunk a fesztivál szervezőitől, nekiálltunk a játék részletes kidolgozásának. Megbeszéltük, hogy lesz 11 karakter, ebből 5 játékvezető és 6 játékos, illetve 4 szituáció, melyekben a játékosoknak információt kell gyűjteniük saját magukról. Először a szituációkat találtuk ki, majd pedig a karakterek személyét álmodtuk meg. A karakterek élettörténetének kidolgozását szétosztottuk egymás közt. Úgy döntöttünk, a játékosok a célcsoportunkat fogják megtestesíteni (tanodás diák, anyakörös anya, stb.), a játékvezetők pedig az őket körülvevő fontosabb személyeket: így lett tanodai önkéntes, családsegítő, iskolai pedagógus, lelkész és gárdista is. A karakterek megformálásakor az volt az alapelv, hogy létező karakterekből indulunk ki és elképzeljük, hogy fog alakulni egy-egy személy élete 2028-ra, továbbá fontos szempont volt, hogy a játék végére kiderüljön a résztvevők számára, mi az amire tudnak hatni programjaink az egyén életében és mi az amire nem.
Tesztkör a szimbiózis fesztiválon
Úgy döntöttünk, elvisszük a programot a Szimbiózis fesztiválra is, hogy teszteljük a játékot. Így hamarabb el kellett készülnünk, fel kellett pörgetni a készülődést. Általában hétköznap esténként, munka után jöttünk össze. Miután megvoltak a karakterek, ki kellett dolgozni, hogy melyik játékos melyik játékvezetővel és miről beszélget az egyes szituációkban. A játékosoknak minden szituáció végén meg kellett válaszolniuk magukkal kapcsolatban egy kérdést. Nagyon élveztük a készülődést, bár mindig sokkal tovább tartott mint terveztük. A Szimbiózisra épphogy elkészültünk a játékkal. Nagyon izgatottak voltunk. A játékosok egy része láthatóan élvezte a részvételt, míg mások már az elején összezavarodtak és a végére sem sikerült teljesen kibogozniuk karakterük életútját. Volt olyan is, aki jobban beleélte magát a szerepébe, mint mi, illetve olyan is, aki szóvá tette, hogy az első szituációban az ő esküvője van, de a játékosok között nem szerepelt a felesége . 🙂 Nekünk nagyon megható volt látni, ahogy idegenek próbálnak belehelyezkedni tanodásaink élethelyzetébe és, ahogy mesélnek a tapasztalataikról a zárókörben a játék végén.
Bánkitó fesztivál
A tesztjátékon kapott visszajelzések alapján újra nekivetettük magunkat a karakterek és a szituációk tökéletesítésének. Találkoztunk este, hétvégén, sőt még Skype-on is! Bánkra már úgy érkeztünk meg, hogy mindent átírtunk, többször átnéztünk, szépen kivágtunk és felragasztottunk, egyszóval fel voltunk készülve. Izgatottan vártuk a fesztiválozókat a Bánkgyöngye Panzióban fél 3-kor. Azt is megterveztük, hogy ha többen jönnek mint 6 fő, akkor a játékosok egy részére megfigyelői szerepet osztunk: egy-egy játékost kell végig követniük a szituációkon. Eltelt 10 perc, 20 perc és még mindig nem bukkant fel senki. Mi eközben vad ötletelésbe kezdtünk arról, hova lehetne majd vinni szeptembertől a játékot és milyen szervezetekkel működhetnénk ebben együtt. Sok ötlet felmerült, nevettünk, jól éreztük magunkat, aztán eldöntöttük, hogy 10 percet várunk még, és aztán elmegyünk enni. Ekkor azonban feltűnt egy baráti társaság és érdeklődtek, még csatlakozhatnak-e. Nagyon megörültünk nekik! Bevezetésképpen meséltünk nekik a tanodáról, az egyesületről, aztán pedig belevágtunk a játékba! Jól sikerült, a játékosok és mi is nagyon jól éreztük magunkat, bár még mindig akadnak bakik a karaktertörténetekben, illetve általánosabb dilemmák is felmerültek, amelyekrőljó lenne egy drámapedagógussal is egyeztetni a jövőben.
Márciusban kezdtük el tervezni a Mások élete szerepjátékot, és ahogy írtuk a karakterek történetét, mintha valami varázserővel bírna a játék, a valóságban is sorra megtörtént egy s más a jövőbe írt vágyálmok közül. Egyik nehéz sorsú tanodásunk, kinek jövőjébe érettségit és főiskolai végzettséget képzeltünk, valóban letette két tárgyból is az érettségit, és ősszel folytatja! Még nagyobb meglepetésünkre a csobánkai iskola pedagógusai rábólintottak, hogy segítségünkkel elkezdjék átalakítani az iskola pedagógia programját egy személyközpontúbb, kooperatív tanulásra és tanulói autonómiára építő programra. Játékunkban 2028-ban a csobánkai iskolában már ez a program működik évek óta nagy sikerrel, de ezt valójában csak utópisztikus vágyálomként írtuk le. Amellett, hogy az álmokból lépésről-lépésre valóság válik, arra is nagyon jó volt ez a közös játékkészítés, hogy segített végiggondolni az elmúlt 6 év munkáját és tisztázni jövőbeli terveinket is. Mindeközben pedig nagyon jól éreztük magunkat együtt és Bánkon! 🙂
(négyen az önkéntesek közül)
Legutóbbi hozzászólások