I. rész: 23 számítógép

Ennyi hiányzott a járványügyi karantén bevezetésekor ahhoz, hogy a Csobánkai Tanoda online oktatása megvalósuljon. Ez igen rossz arány, hiszen a tanodába 32 gyerek jár, ha pontosan számoljuk a gyerekek 71,8%-nak nem volt lehetősége az online oktatásba bekapcsolódni.

Járványhelyzetben a digitális oktatásra való átállás az egyetlen ésszerű megoldása annak, hogy a folytatódhassék az iskola, mégis voltak családok, ahol ennek megvalósítása lehetetlen volt. Vagy azért, mert nem volt semmilyen digitális eszköz vagy internet elérhetőség a családban, vagy, ha volt is okostelefon, azt a munkába járó szülő magával vitte.  Gyorsan kellett lépnünk, hiszen a napok teltek, az iskolák elkezdték küldözgetni a digitális anyagokat és lassan, de fogyott a tanárok türelme a nem elérhető diákokkal szemben.

Nehéz helyzetben voltunk, hiszen egy számunkra is szokatlan helyzetben, négy fal között kellett nekiállnunk adománykampányt szervezni, megkeresni régi és új támogatóinkat, a falu vezető testületével kapcsolatot tartani, a helyi tenni akaró civil csapatot szervezni és motiválni. Mindezt úgy, hogy tudtuk, bármilyen adomány is érkezik, nem tudunk ott lenni, nem tudunk segíteni ennek kiosztásában. Távolmaradásunkat tartottuk felelősségteljes döntésnek, hiszen munkatársaink és önkénteseink mindegyike budapesti vagy Pest megyei, nem tudhattuk, melyikünk vírushordozó és a minimális lehetőségét sem szerettük volna megteremteni azzal, hogy a COVID-19 vírus bekerüljön a hátrányos helyzetű családok körébe.

És itt jöttek képbe a helyi segítő munkatársaink. Fél éve – a Badur Foundation támogatásával – dolgozunk együtt három helyi segítővel, Horváth Csillával, Horváth Vikivel és Horváthné Veres Hajnival. Helyi segítő munkatársaink csobánkaiak, mindannyian a helyi romungró közösségbe tartoznak és egyben tanodás szülők is. Egyesületünk, a Csodaműhely Egyesület, Komplex Oktatási Programjának egy-egy projektjében dolgoznak: Csilla a tanodában, Hajni a felnőttképzésben, Viki pedig a Játéktárban. 

A járvány idején az ő munkavégzésük is megváltozott, hiszen programjaink egy része leállt, másik része pedig az online térbe került át. Helyi segítő munkatársaink gördülékenyen alkalmazkodtak az új helyzethez, mobilan léptek át abba a programba, ahol éppen munka volt, kölcsönösen segítették egymás helyi feladatainak megoldását. Így történt ez az adománykampány hatására egyre nagyobb számban gyűlő laptopok, tabletek, notebookok megérkezésekor is. 

A számítógépek tanodába érkezése, csak az első lépés volt a digitális oktatás megindulásához. Első körben helyi segítőink végig járták, hívták a tanodás családokat, hogy pontos képet kaphassunk arról, hogy hány számítógép hiányzik, melyek azok a családok, ahol nincs internet. A találkozásokon arról is képet kaptak, hogy melyek azok a családok, ahol a számítógép hiányán túl a digitális kompetencia erősítésében is segítenünk kell. Emellett pedig képet kaptak arról is, hogy mely családok kerültek nehéz anyagi helyzetbe amiatt, hogy a szülők esetleg elvesztették a munkájukat. Ezek az információk elengedhetetlenek voltak számunkra ahhoz, hogy online oktatási stratégiánkat és tanodás családok támogatásának lehetőségeit kidolgozzuk.

Két héten belül kezdtek el érkezni az első adománygépek magánszemélyektől, cégektől. Helyi segítőink fertőtlenítették a gépeket, melyeket digitális kompetencia fejlesztő munkatársunk, Völgyes Viktor nézett át egyenként és telepítette rájuk az online oktatáshoz használható programot. Mindeközben mi folyamatosan informálódtunk a családoktól, készítettük fel őket a rájuk váró helyzetre és tartottuk bennük a reményt, hogy már csak napok kérdése és újra elindulnak a tanodai foglalkozások. Miután az adománygépek tanulásra készen álltak, újra helyi segítőinkre várt a feladat, hogy ezeket kiosszák a családoknak. Egyiküknek sincs kocsija, így napokon át, egy-egy gépet hónuk alá csapva, szatyorba téve vitték el a tanodásoknak a számítógépeket. Idővel egy helyi önkéntes is be tudott kapcsolódni az osztásba és kocsival vitte a laptopokat a tanodás családokhoz.  

Áprilisban egy terepen dolgozó szakértőkből, illetve kommunikációs és adományszervező szakemberekből álló projektcsapat, az “Ablak a padra” csapata keresett meg minket, hogy mire lenne még szükségünk ahhoz, hogy a tanodai foglalkozások működhessenek. A több hetes tapasztalataink mutatták már, hogy gyakran nehezíti a tanodai foglalkozások megtartását, hogy a tanodás gyerekek nem tudnak elvonulni a tanulnivalójukkal és az önkénteseikkel, hiszen sok család él kis térben, nincs rá lehetőségük. A foglalkozások menetét meg-megakasztják az éppen bekapcsolódó kistestvérek, a problémáikat épp akkor elmesélő szülők, a benéző rokonok vagy szomszédok. Úgy véltük egy fülhallgató megoldást kínálna erre a problémára, ha külön teret nem is tudna teremteni, de a gyerekek koncentrációját nagyban segíthetné.  Így az Ablak a padra projektcsapattól mi fülhallgatókat kértünk. Fantasztikus munkájuknak köszönhetően pár héttel később 24 adomány fülhallgató érkezett, melyeket minden tanodás családhoz helyi segítőink vittek ki.

 Az örömről, amit a számítógépek és a fülhallgatók megérkezte jelentett a családoknak a helyi segítőink tudnának beszélni, a képeket, amit az osztáskor készítettek, mi is láttuk és azt is, hogy mit jelentett munkatársaink csapatmunkája, az adományozók összefogása, hogy ebben a nehéz helyzetben elindulhatott a Virtuális Csobánkai Tanoda.

 Bakó Boglárka